Itt csak nyerni lehet!

  • Itt csak nyerni lehet!
  • Itt csak nyerni lehet!
  • Itt csak nyerni lehet!
  • Itt csak nyerni lehet!
  • Itt csak nyerni lehet!
  • Itt csak nyerni lehet!
  • Itt csak nyerni lehet!
  • Itt csak nyerni lehet!
  • Itt csak nyerni lehet!
  • Itt csak nyerni lehet!
  • Itt csak nyerni lehet!
Leírás

Az alábbi szösszenetet ajánlom azoknak akiket érdekel mit csinálunk és azoknak akiket nem. De legfőképp családtagjainknak mint a Dóra Magyaraki nem a felesége DávolMikinek, de a testvére nekem. Marika Oroszpataki Zoltánnénak aki mindig nagyon aggódik, mert ő a nagymamánk. Zoltán Oroszpataki, meg Oroszpataki Zsófia és Peter Oroszpataki , továbbá minden barátainknak, ismerőseinknek. Edzőnknek aki a Papp Dénes! A cyclocross szakágvezetőnek Miklós Fejes, kedvenc hangemberünknek Bíró Ádám, a legfelkészültebb házi-downhillbácsinknak a Sallai Gergő és a házigazdának András ZarándyZaZának. Minden Kerékpárosnak, olyanoknak is mint a Benkó Laci és Barbara Benko, mint akik Péter VasPetik, Balázs Vasok Blanka Kata Vasok és Vasné Pál Katalin, Barnik, meg más szülők akik ismernek ( vagy nem ), de az ügyvédünknek a Kristóf Kovácsnak és a Alex Fülöpnak akivel még csak egyszer bringáztunk együtt. Dani Bittsánszkynak akivel már kicsit többször, de minden mást jó sokat ( pl. kistoppoltunk Spanyolországba ernyőszsákkal és nem repültünk egy métert sem ), siklóernyős Attila BlaumannIndiánnak aki egyébként is a törzsünk varázslója, szörfős és kájtszörfözős Matyiknak, síző+sznóbordozó Gaspar Goncznak és feleségének aki a legszuperebb szomszéd Szilvia Göncz-Kesztyűs, meg a Péter Kropkónak is aki nem túl jó szomszéd mert sosem ér rá. Jégkorongozó és krosszmotorozó cimbiknek és szomszédoknak mint a TímárLászlónak és fiának Laci Timár. Barátnőknek és ex barátnőknek. Meg azoknak is akik restaurátorok, mint a Somogyi Márton MűhelymunkákMarci. Bence Halász szenvedélybeteg, Adam nem tudjuk mivel foglalkozik, esetleg dobkészítő mester mint Schreck Tamás és Vera. Vagy nagyapa mint a Miklós Szamos és Lőrincz Miklós, és még talán a gyerekek anyjának is ( de hozzá úgysem jut el, mert nincs profilja itt és különben se. Jelen és jövendőbeli szponzoroknak, mert már elkezdtünk az Instán is nyomulni, hogy legyen sok ismeretlen meg ismerős követőnk, mert igazából ez számít úgyis. De legfőképp saját fiaimnak, mert ők azok akikkel ez történik:

Ma egy, illetve két, ízig-vérig cyclocross versenyről hazafelé kicsit azon gondolkoztunk a gyerekekkel, hogy ki és mit, milyennek látja vajon ezt a kerékpárversenyzésünket. Ezt persze nagyon nehéz elképzelni, mint ahogy fordítva is. Azt is nehéz lehet elképzelni, hogy milyen is ez a versenyzés nekünk és miből áll a felkészüléstől a felkészülésig tartó kör. Regényt lehetne írnom róla, ha erre lenne időm és kedvem. Akkor nagyon jó esetben valamennyire átmenne hogy milyen is ez. Mégis megpróbálom nagyon röviden összefoglalni úgy, hogy az érzéseket kihagyom belőle, azoknak az elképzelését már inkább rátok bízom.
Hosszan egyáltalán senki, így is gondolom csak iszonyat kevesen fogjátok olvasni.
Persze ez csak „basic” betekintő. Hol az én nézőpontomból, hol pedig a gyerekekéből szemlélve.

Már otthon a gép előtt kezdődik az elemezgetés a következő heti versenyre, vagy olykor akár egész szezont magába foglalva. A kiírás és pályarajz alapján a lehető legtöbb információt begyűjtöd a verseny, a pálya, a logisztika és az időjárásról. Minden részlet számíthat, ha kell többször is ellenőrzöl mindent ( ennek ellenére sajnos itthon szinte mindig adódnak gondok a versenyek körül, külföldön meg sosem ).
Hét közben mindent elrendezel, hogy a hétvége teljesen zavartalanul mehessen, mostanában legtöbbet külföldön. Felkészíted az aktuálisan használni kívánt kerékpárokat a versenyre ( heti sok órás szerelés, alap. Plusz gyakran a Probájkos srácok is besegítenek, ha te már/még nem vágod mi van ). Összerakod a kocsit és most már a lakókocsit is az utazásra, mert annyira jó, hogy már el sem tudod képzelni nélküle ( min. fél napos részfeladat ). Elvégzed/elvégezteted a gyerekek heti tervezett edzését, próbálsz dolgozni is kicsit amiből majd tuti kijöttök anyagilag ( nyilván nem, mert többszörösen drágább a téma, mint azt te korábban hitted ) . De még csak tegnap éjjel érkeztünk haza a legutóbbi futamról és nincs szünet. Máris aktívan regenerálni kell. Viszont még előtte ki kell ganéznod az összes sáros bringát, ruhát, hordozójárműveket. És már most el is elkezdődött a következőnek az előkészülete. Már nem is emlékszel milyen az a hétvége amikor nincs verseny ( Grillmayerék olvastok? ).
Ahogy viszont közeledsz a következőhöz, úgy adod át a figyelmed az előzőről az előtted lévőre. A korábbi emlékei átolvadnak a jövő ábrándjaivá.
Már látod valamennyire magad előtt a mozaikot, hogy milyen lesz, de igazán csak akkor kezd körvonalazódni, amikor megpillantod a kocsi ablakán keresztül a pálya szalagozását valahol a távolban. Ahogy közeledsz, rögtön elkezded mérlegelni, hogy milyen lesz. Összehasonlítani az elképzeltekkel. Innentől felgyorsulnak az események. Megtalálod a legkúllabb helyet a dokkolásra. Mivel sosem vagy rest korán kelni ezek miatt a kalandok miatt ( meg a szombati napfelkelte miatt ), kajak te érkezel elsőnek mindig mindenhová. Így főleg, hogy már van lakókocsid is a bulihoz! Már egy nappal korábban ott vagy a másodiknak érkezőhöz képest.
Laparkoltál. Megtaláltad a lokál arcot akit azonnal kikérdezel a legfontosabb infókról, áramot és vizet koldultál ( vagy örömmel fogadtál el ) . És már rajtad is van a bringás mez, vagy már otthon abban indultál. Öszzekattansz a bringával a pedálon keresztül és usgyi. Már döntöd is a kanyarokat, fékezed a lejtővégeket az ismeretlen pályán. Amit valaki lelkesen megtervezett, kitalált, megépített és embereket invitált rá, hogy együtt örvendjenek.
Szóval jobb kanyar a bal után… „Ezt itt nagytányéron megnyomod, Itt pedig nagyívről jössz és a közepén keresztezed a nyomot, szűkre váltva dinamikusan kigyorsítasz a következő rézsűig ahol a közepéig alsón mész, majd felkrajcolsz a tetejére, mert a többiek majd valószínű ott maradnak. És ezért te a végén a szűk ívre érkezés miatt tovább tudod késleltetni a fékezést és bevágni az elé akit épp leszedni készültél!”.
Ok, megvan a taktika és begyakoroltad a kritikus részeket. Beadtad a kunsztokat amiket reméled, hogy versenytempóban is sikerül majd a 4. körben 205-ös átlagpulzus mellett. Átöltözés előtt bringatakarítás. Szebben-jobban, mint azt egy átlag bringaszervíz teszi az éves szervízkor.
Kell sok víz ( fürdés és bringamosáshoz ), amiért ha úgy van, messze is elsétálsz fordulónként 2×20 liter vízért. Rutinból nyomod a veretést a magasnyomásúval. Tudod, hogy hol érdemes elkezdeni és befejezni. Hol milyen távolságból érdemes/szabad tartani a fejet, hogy a csapágyak ne kapjanak a zuhanyból. Szerencsére a végén nem kell törölgetni, mert a MucOff annyira teszi a dolgát. Újabb pakolásmaraton után,…
Jöhet a regenerálás. Ami nem sima semmittevés. Hengerezés, nyújtás, hidegzuhany és a végén jó esetben masszázs. Táplálkozás jól átgondolva ( tészta ). És újragondolása, tervezése a másnapnak ( időjárás, versenykiírás, ellenfelek latolgatása,… ) Továbbá időpont tervek elkészítése. Filmnézés. Vagy nem.
Sikeres alvást követően reggel már katonás rendben mindenki teszi a dolgát ( legalábbis egyre kevésbé csak apa csinál minden előkészületet ). Megkezdődik a időrendbe illeszkedés. Tisztálkodás, evés-ivás. Megváltozott talajviszonyok esetén esetleg egy laza kört még gurulsz a pályán, majd kevés semmittevés után indul a melegítés. A bemelegítés időzítése nagyon lényeges. Ezért az azt megelőző folyamatok is, mint táplálkozás, ásványi anyagok, fehérjék és vitaminok bevitele a megfelelő időzítéssel és minőségben.
Utálsz görgőzni, de itt mégsincs ellenvetésed, mert segít rákoncentrálni az előtted álló mondjuk 45 percre amíg ma újra a komfortzónádon kívülre helyezed majd magad. Monoton tekerés közben átgondolsz dolgokat. Vagy arra gondolsz amire csak akarsz. De figyeled az órát is. 3 percenként kezded nézni. Jönnek az intervallok, lekerül a hosszú-ujjú és elő a törülköző, az izotóniás sportital, meg a tömény szénhidrátbombazselé. Kezd kiolvadni az izomzatod, már nem érzed a tegnap előtti izomlázat sem amitől fél órája még kicsit bicegtél. 45 perc után kezd beindulni a keringésed, majd a tejsav képzés is ha jól csinálod. Viszont vele együtt a lebontó folyamatok!
Na most már jöhet a rajt-sprint! Te vagy az úr a tested és szellemed felett. Zakatol a tested, lendületbe hoztad magad.
Beszólítás! Itt már lelki szemeid egyre többet kezdenek látni arról mi lesz. Apa hangja egyre távolodik, a szerencsepuszi letudva, jöhet a visszaszámlálás. Lehalkul az addig már sokszor hallott slágerek egyike a hangszórókból, elnémul minden versenyző és néző. De még Bíró Ádám is talán egy kicsit kevesebbet beszél ilyenkor. Enyhén befeszülnek az izmok és a fékpofa is a tárcsára. Hajtókar megfelelő szögben, érzésre belőtt áttétel kiválasztva, pedál beállítva, hogy a cipőtalp csatlakozója hiba nélkül kattanjon majd be az első hajtásív legelején. Csak az előtted húzódó ívet nézed amin haladni szeretnél majd, de előtte még kiélezed a hallásod a síp hangjára.
Belefeszülsz, megmarkolod és arcodat hirtelen menetszél kezdi hűteni. Kerekek, kormányok érnek össze pillanatokra, sorok és láncok recsegve váltanak. Kavicssercegés, szélzaj, esetleg zihálás hallatszik és hirtelen atmoszferikusan is beindul a verseny. Ellenfeleidre és a nyomvonalra figyelsz, próbálasz helyezkedni a többiek közt ( remélhetőleg inkább előttük ). Beindul a taktikázás is. Kivel lehetne vagy kell menni. Vagy épp mikor nem kell annyira menni. Hol lehet előzni és hol nem érdemes.
És ami ezeknél talán még érdekesebb az a sebesség, a veszély, és az akarat jelenléte. Szereted, hogy fáj.
Felértél az első emelkedőn, a halántékodban lüktet a szíved, égnek a combjaid, a szemedbe folyik a sós izzadságod. Tudod, hogy most van most. ( Hú de elcsépelt szöveg. De csak ezért nem vagyok hajlandó nem élni vele, ha egyszer ez ide passzol ).
Lassan felveszed a pálya és jó esetben a magad ritmusát, nem másét. Már ismerősek az ívek, tudod mi jön és ott mire számíts. Érzed ahogy az abroncs csúszásponton harap a fűbe, sodródik a murván, kapaszkodik az aszfalt pólusaiba. Felveszed az ideális testtartást, hogy az ugrató érkezőjét követően már ne talpon, vagy háton légy. De az előző napi pályabejáráson kialakult nyomok ma reggelre belefagytak a hókásába. Most mit csinálsz? Próbálod hagyni, hogy a tested egyenesen haladjon, csak a kerékpárod cikázik-táncol alattad. Az edészeti úton fék nélkül a csőlátásod nem sokat ér. Inkább a megérzéseidre hagyatkozol, amikor próbálsz tehermentesíteni az éles sziklák ellen. De ez csak a jutalom lesz. Először fel kell érned az igazi emelkedőre, amin mások már tolják. „Hú jól kitekerlek!” Mondod magadban és nekimész. Erőből és elszántságból forgatod a kereket. A nyeregcsúcs épphogy hozzáér a fenekedhez, a kormányszár szinte az orrodnál. Lenduletbő, egyensúlyból veszed a csúszós gyökereket amik próbálnak nemet mondani az elszántságodnak. De te kacéran kitérsz, pimaszul fricskát nyomsz a fejükre és már fent is vagy. Próbálod felmérni, hogy hogy vagy. Mit érdemes megpróbálni és mit nem.
Az ellenfeled előtt vagy, de nem megnyugató távolságban. Vagyis leelőzött az is akiről nem gondoltad volna. Úgy megy el melletted, mintha neki nem fájna. Illetve többen is vannak és nem bírod levakarni magadról őket. Egyedül mész. Már körökön keresztül. Aztán változik a helyzet és stabilnak érzed a helyed a dobogó első fokán. Már nagyon közeledik a cél, most már „csak” ki kell bírni. Ja nem. Még jobban meg kell nyomni, mert mégsem maradtak le annyira.
A célegyenes előtt felméred az erődet és a távolságot amíg bírod a sprintet, hogy ha kell, belerakd a végébe azt is. De ha nem jön senki veled a táncra, akkor is belerakod edzésnek. Abból baj nem lehet…
Húdejó volt! Eddig lehet, hogy ez volt a legjobb verseny!
Nyertem, vagy vesztettem?

Itt csak nyerni lehet.

Ezért a 45 percért fáradoztál ezidáig. Siettél haza az iskolából haveroktól az edzés miatt, – logtad el a házit amit mondjuk semmiképp nem lett volna kedved megcsinálni, szóval ez nem áldozat – ami sokszor a napod talán fénypontja.
Elképzelés, megvalósítás. Tettél egy nagy kört és bezártad azt. Úgy érzed ezer okod volt rá és megbizonyosodtál róla, hogy jól tetted.

De nincs sok idő, inkább rohan. Mész tovább, próbálod elemezni az eseményeket, tanulni a hibáidból, és mások sikereiből. Ellesni újabb kivitelezési ötleteket, fejleszteni a technikai hátteredet és tudásodat. Hinni a lehetetlent, kitartani, újrakezdeni.

A kerékpáros órák adatait elemzed még egy kicsit este. Az online naplóban konzultálsz az edzővel és minden alkalommal érzed a jelentőségét a munkájának és tudásának. Nélküle nem lehetne a jövőt kémlelni.
Nem lehet sokáig halogatni az elkészült és a faszbukon levadászott fényképek katalogizálását és szelektálát sem. Postot kell készíteni, a közösségi oldalakon.

Miért is jó ez nekünk? Ha felmerült a kérdés akkor nem írtam le valamit amit le kellett volna. Tégy kiegészítést, mutass rá valamire, cáfolj, érts egyet, fejezd ki, szólj hozzá!
Egyébként meg a fenti sorok köszönömöt is jelentenek mindazoknak akik felismerték magukat segítőink szerepében.

UA-113635908-1